A közepes sűrűségű farostlemez (vagy MDF) egyfajta kompozit fapanel, amelyet a famunkások, építők, barkácsolók és építészek évtizedek óta használnak.
Világszerte megtalálható a szekrényekben, a bútortervezésben és a díszítőelemekben. De lehet, hogy nem gondolta volna, hogy az MDF ősét először egy laboratóriumi hiba révén „fedezték fel”.
Véletlen baleset és fenntartható megoldás
1925-ben William Mason feltaláló, Thomas Edison barátja azt a küldetést tűzte ki maga elé, hogy megleli a hasznát a hatalmas mennyiségű megmaradt faforgácsnak, forgácsnak és fűrészpornak, amelyeket fűrészüzemek körül csak “dombként” emlegettek. Az első táblát véletlenül készítette, amikor egy este elfelejtette lekapcsolni az általa épített készüléket, így gépei tovább dolgoztak, és a faforgácsot vékony, tartós lappá változtatták.
Elkezdte a préselt farostlemezre vagy farostlemezre vonatkozó módszerének szabadalmaztatását, amely nyomást és hőt fejtett ki a farészecskékre és a gyantára, ami vékony, de rendkívül tartós falapot eredményezett. Az általa készített farostlemezt „massonitnak” nevezte.
A gyártók közel 100 éve fejlesztik a Mason módszerét, hogy megalkossák ezt a fenntartható, erős és sokoldalú terméket.
A mai formában ismert MDF tömeggyártása az 1980-as években kezdődött,.